Jó régen, pár hete történt, hogy játszottunk vacsora után az asztalnál, talátunk egy orrcsepp-kupakot, és az, az ujjamra húzva lett faláb, innen egyenesen jött a kalózosdi. Kerestem még egy kupakot, hogy több kalózunk legyen. Már egészen belemelegedtek a sztoriba, amikor Samu a gyerekszobából előhozta az egyik játékbaba kis rózsaszín rácsoságyát. Maja rögtön lecsapott rá, mondván:
-De jó, ez lehetne a kalózok...
...hajója, hangzott a fejemben a mondat evidens befejezése. De nem ez következett. Hogy ne tördeljem szét a hatásos mondatot, hangozzék el most újra elölről, immár befejezéssel együtt:
-De jó, ez lehetne a kalózok rózsaszín telefonfülkéje!
Hát, igen. Valamirevaló kalóz mit sem ér rózsaszín telefonfülke nélkül.
