Görkorcsolyás edzés lélegzetelállító környezetben (napsütés, csillogó tenger, -parti sétány, hófehér sziklák, zöld lankák, sirályvijjogás, stb), az edzés után a kidörzsölődött lábak hűsítése a tengerben, lelazulás a parton a messzeségbe bámulva, hullámmorajlással…

Ma engem választott, hogy bevigyem. Előtte az apja megígértette Vele, hogy nem fog sírni. Megígérte. Gond nélkül másztuk meg az emeletet, de megint görbült a száj, ahogy a szoba ajtajához értünk. A többiek épp Peppát néztek, na, gondoltam, ez nyerő, a Peppát Ő is szereti. Be…

Bár azért kicsit reménykedtem, hogy talán mégsem... Samu múlt pénteken két és fél éves lett, és ennek megfelelően elkezdte az ilyen korú gyerekek szüleinek életét megkeserítő esti műsort. Az eddig gond nélkül, példásan lefekvő gyerekem, aki üdítő könnyebbséget jelentett…

Az úgy volt, hogy az augusztusi hazautazásunk előtt vettem egy Gardens Illustrated magazint, gondolva az otthoni magányos estékre, na meg olyan szép volt a borítója, és még vetőmagot is adtak hozzá ajándékba... Ebben az újságban pedig hogy-hogy nem (talán sorsszerűen) volt egy pár…

Samu vidáman indult a bölcsibe, akasztotta a kabátját a fogasra, lépegetett fel a lépcsőn, fordult be a csoportszobába... ...ám amint ott meglátta Mrs. Smith-t, eltört a mécses, és ismét sírva kellett otthagynia B-nak. Ezzel persze alapvetően nincs baj, ha abbahagyja, és nem sír…

csoportba került Samu a nursery-ben. Egy igen puccos elitiskola bébirészlegét választottuk számára, heti két délelőttre ezt még épp ki tudjuk fizetni, többet aligha, de nem is akarnám rögtön három (vagy több) nappal terhelni a lelkivilágát, az intézményesedés alapból is…

Mindig az első poszt a legnehezebb a kihagyások után, tudom. Mert az ember egyszer kihagy, és onnantól csak gyűlnek az írnivalók, ami egyre termetesebb akadályként tornyosul a friss történések elbeszélése elé, mondván az időrendiség azt kívánja, hogy mielőtt azt publikálom,…