Samu is elérkezett abba a (szülők számára) rendkívül fárasztó életszakaszba, amikor mindenre rákérdez, még arra is, amit ő mondott. Pl. "Ez vicces, ugye?" "Igen", hagyom rá. "De miért vicces?"

Ma is jöttünk haza a nurseryből. Párbeszéd:

-Most hova megyünk?

-Haza.

-De miért megyünk haza?

-Mert nursery után haza szoktunk menni.

-De miért?

-... Apa vár otthon.

-Apa otthon van?

-Igen.

-Nem ment dolgozni?

-Nem.

-De miért nem ment dolgozni?

-Mert ma pihenőnapja van.

-Nem vett fel munkaruhát?

-Nem.

-De miért nem?

-Otthoni ruhát vett fel.

-Miért?

-Mert ha otthon vagyunk, otthoni ruhát hordunk.

-Rajtad is otthoni ruha van?

-Nem, rajtam most utcai ruha van. Ha hazaértünk, átveszem az otthonit.

-Miért?

-Mert az kényelmesebb.

-Miért?

-Mert puhább anyagból van.

...

...

...

És amikor a századik kérdés után már kimerülök, és azt mondom, hogy:

-Samu, most egy kicsit maradj csöndben.

Akkor megkérdezi:

-De miért maradjak kicsit csöndben?

Nem válaszolok.

-Anya.

Nem válaszolok.

-Miért maradjak kicsit csöndben?

Vááááááááááááá!!!

Tegnapelőtt pedig megvolt az első, biliben landoló pisi. Jellemzően fürdés közben szokott feszengeni, és aztán kikéredzkedni pisilni/kakilni. Általában nem sikerül, de azért nem csügged (kiveteti magát akár 6x is egy fürdés során). És akkor tegnapelőtt végül sikerült! Persze nagy ováció az egész család részéről, sőt még csokit is kapott érte, mert B. hetek óta ígérgeti Neki, hogy ha sikerül a bilibe alkotni, jár érte csoki. Ennek örömére nem is vettem Neki a kinőtt 92-es bodyk helyett nagyobbat, hanem beszereztem egy kupac kutyás és autós alsógatyót, hozzájuk egy csomag teknősös és egy csomag helikopteres atlétát. És mielőtt bárki megjegyzést tenne magában, hogy "tipikus nő", akkor elárulom, hogy B. még eddig sem bírta, Ő már egy hónappal ezelőtt vett egy csomag autós alsónadrágot, nagyjából az első alkalom után, hogy feszengeni láttuk a pelusát markolászva (nyilván épp pisilt). Amúgy azóta nem volt több sikeres bilihasználat és kísérlet sem túl sok, úgyhogy továbbra is húzkodom a kicsit feszülő bodyt, hogy összepatentoljam alul, az alsók addig pihennek. Aztán végül lehet, hogy két hónap múlva visszamegyek a boltba, és veszek (a hiú remények csúfos kudarcának mementójaként a 98-as méretet kihagyva az életünkből) egy csomag 104-es bodyt...