Alighanem ez volt eddigi életem legidiótább és legmeghökkentőbb könnyvcsomagolása, amivel valaha találkoztam! Már az étkező ablakából kiszúrtam, hogy valami furát tart a postás a kezében, úgyhogy mentem is rögtön a lakás túloldalára, a bejárati ajtóhoz. A fickó ott kétkedő tekintettel a kezembe adta a cuccot, ami egy óriási polinemtudommi szálakból szőtt, ismertebb nevén "szakadjmeg" szatyor, illetve inkább zsák volt, az aljában lötyögő valamivel, fölötte összekötve valami kötözőanyaggal, arról lógott a címzéssel egy cetli. Én hasonlóan bizalmatlan ábrázattal vettem át, hevenyészve megvizsgáltam, és nem tudtam mást gondolni, mint hogy valamelyik könyvem a sok megrendelt közül, a nevem és a címem világosan ott állt rajta, szóval kétség nem fért hozzá, hogy akármi is ez, az az enyém. Mielőtt szétcincáltam volna, lefotóztam, mert ezt egyszerűen muszáj volt megőriznem az utókor számára! Íme:

Sejtésem beigazolódott: a zsákban egy újabb nejlonba burkolva az újdonsült GD (garden design) könyvtáram újabb darabja érkezett. Egyenesen Chicagoból. Hogy ott ki és milyen indíttatásból csomagolta ebbe a zsákba a könyvet, és hogy ezt hogy vette be a helyi postahivatal, azt nem tudom, de szívesen megkérdezném az illetőt. Az meg egy másik kérdés, hogy a postás ezek után mit gondol rólunk... Az utóbbi hetekben ugye egyre-másra érkeztek a különböző méretű és jellegű csomagok, köztük az enyhén vállról indítható rakéta alakú rajztartó-szállító hengerem, most meg ez, Chicagoból...... Nem csodálkoznék rajta, ha valamelyik nap két ballonkabátos úriember kopogtatna az ajtón, jegyzetfüzettel a kézben...