Jelentette ki délután Maja. Pedig tavaly még voltak rokonok szép számmal és barátok, ihaj-csuhaj vigalom és dínom-dánom. Idén csak mi voltunk és a Mama, mégis sikerült egy jó szülinapot kanyarítani a mi kis 5évesünknek. Annál is inkább melengette a szívemet a mondat, mert azért mostanában igencsak hajlamos a hölgy az elégedetlenkedésre, a maga sajnáltatásra, önnön sorsa feletti kesergésre. Nem ritkán hangzik el az utóbbi hetekben-hónapokban az „ez a nap nem olyan volt, amilyennek szerettem volna” és hasonló jellegű mondat, sokszor látszólag különösebb ok nélkül, vagy valami banális dolog miatt, ami épp balul sült el, de azt a kis drámakirálynő rögtön kivetíti az egész napra.

No de a születésnapja jól sikerült, bevallottan is! Reggel meghökkentően sokáig aludtak, az újabban szokásos fél nyolc helyett Samu fél tízkor „Mamá”-zott ki a szobája ajtaján, Majával tízkor kezdtük összekaparni magunkat az ágyból. Ennek megfelelően majdnem dél volt, mire elindultunk a tervezett szülinapi program helyszínére, a húszpercnyi autózásra lévő Blackberry farmra. Maja ősz óta a sheep farm után sóvárog, ahol tavaly nyáron cumisüvegből etettük a bárányokat. Az idő végre alkalmas farmozásra, viszont most még nincsenek kisbárányok, vagy ami van, az még szopik, cucliztatni csak júliustól lehet. Így viszont kevés, amit nyújt a helyi farm, gondoltam, megnézzük ezt a kicsit messzebb esőt. Hétköznap ellenére a parkoló tele, a tartalék parkolóba kellett állnunk. Itt most szünet van az iskolákban, és ez, valamint az esőmentes, tavaszias idő kombója tömeges kirajzást eredményez a nép körében, mindenki kipakolja legelni a pulyáját valahova (ilyen „valahol” elég sok van a környéken). Ez a farm már sokkal kevéssé emlékeztet valóban működő farmra, a látogatókra való berendezkedés erősen rányomta a bélyegét, olyannyira, hogy a bejárathoz legközelebb eső pajtában a kisbárányok, nyuszik és kecskék mellett papagájokat, degukat és tengerimalacokat is lehet látni. Egy tartályban még ebihalakat is felfedeztem… A farm látogatható területének felét egy játszópark foglalja el, a legkülönbözőbb típusú és gyártmányú játékokkal, süt róla, hogy nem egy „profi” beruházás keretében, egy ütemben kerültek ide, hanem a farm tulajdonosai válogatták össze őket, kiskereskedelmi forgalomban is kapható darabokból. Van itt olyan műanyag keksz elemekből összerakott mászóvár, mint amilyen az oviban is volt gyerekkoromban, kb 6 darab, különféle méretben. 5-6 db trampolin, fa játszószerek, teljes traktor géppark műanyag traktorokból (vegyünk minden méretből kettőt!), fémből készült, karokkal mozgatható homokmarkoló masinák, ebből is 6 db (úgy látszik, ez a hatos szám nagyon berögzült a rendelések összeállítása közben), drótköteles leszáguldó, pár (lehet, hogy 6???) darab olyan kis gumicsacsi, amire ráülhet a gyerek, és rajta rugózva haladhat előre, mint valami fittballon. Három profibb berendezés színesítette a képet: egy nagy csúszdavár, aminek a csúszdáin zsákba ülve lehet lecsúszni, egy hatalmas ugráló, ami úgy nézett ki, mintha Dagály strand télre lefedett úszómedencéjét homokba süllyesztették volna és egy fedett soft play rész (tudjátok, az a PVC-vel borított habszivacs elemekből épített, oldalain hálóval biztosított, általában emeletes őrjöngővár, ami amúgy azért jó, mert a kisebb gyerekek remekül fent tudnak ragadni az emeleten, és aztán a szülő suvadhat utána a gyerekekre méretezett akadályok és szembe lendülő boxzsákok közepette). És ami sehonnan nem hiányozhat (bár, basszus, örültem volna, ha legalább egy farmon nem kell ezen veszekednem a gyerekeimmel): a jó öreg, ízléstelen, pénzbedobós zenélős gyerekringató, ezúttal „lovasszekér” és „helikopter” kivitelben…  Na de ezek csak egy kényes ízlésű, szőrszálhasogató felnőtt észrevételei, az összeállítás tökéletesen alkalmas arra, hogy (a farmállatok vonzerejét erősen megnyirbálva) egy (két, száz) gyerek boldogan vesse magát közéjük és órákig lekösse magát velük. Van azért pár, a farmélettel összefüggésbe hozható program is, mint pl. az óránként induló traktoros kocsizás, az állatetetési lehetőség és a tojásbegyűjtés. Az elsőt alaposan kihasználtuk, Samuval minden órában legalább 2x körbe kellett menni (a traktor egész órakor indul, de annyiszor megy körbe, amíg még összegyűlik legalább fél kocsinyi utas). A második lehetőség elvileg adott, gyakorlatilag, mivel mindenki etethet, az állatok egyáltalán nem éhesek, és alig jönnek oda a kajára. A harmadik, tojásbegyűjtős program viszont Majánál aratott nagy sikert: lelkesen és nagyon élelmesen vett részt a programon (amíg a hölgy az előző, már kiürített tyúkólat zárta, addig ő már ment a következőhöz, hogy jó helyről indulhasson, amikor nyílik az ajtó).

Háromnegyed négy volt, mire sikerült indulásra bírnom a csapatot, hogy időben hazaérhessünk a köszöntésre, mielőtt még Z.-nek munkába kéne mennie. Samu persze azonnal behorkolt a kocsiban, nem is csoda, Neki aznap kimaradt a délutáni alvás. Maja is elpilledt, mire a ház előtt leparkoltunk. Amíg elvoltunk, B. az előkészített kellékekkel feldíszítette az étkezőt, Z. segített felfújni a temérdek lufit, bár mondtam, hogy csak párat fújjanak, ők felfújták az összeset. Érkeztünkre bedörrentették az Alma zenekar féle „Ma van a szülinapom” dalt, csak úgy rezonált az ablak, a szomszédok kis ízelítőt kaphattak a magyar szülinap-kultúrából, nagyon vidám volt!

Maja (később belátható, praktikus okokból) előre kibonthatta az egyik ajándékát, amiben egy szép nyáriruha rejtőzött, persze rögtön leváltotta rá a délelőtti farmeres outfitet.

A carbonara szószos tészta után már jött is a torta, szív alakú, hófehér, oldalán körben rózsaszín szalagos, közepén két gyönyörű, rózsaszín cukorbalettcipővel. Bár anyukám megírta előre, hogy "rendes anya otthon süt tortát és gyúr marcipánfigurát. A virágot is otthon termeszti, a nyáriruhát saját kezűleg varrja (esetleg szövi is!) a kardigánt természetesen éjszakánként köti", ez bizony bolti torta volt. Ahhoz képest viszont meglepően finom! Rendesen fogyott is belőle, nem úgy mint három héttel ezelőtt Samuéból. Szegénynek (és nekünk - legalábbis torta szempontjából) az a pechje, hogy fiú, és fiús tortából sokkal kisebb a választék, mint lányosból, ennek megfelelően aznap épp nem is találtam Neki a Waitrose-ban olyat, ami igazán tetszett volna, így máshol kellett vennem, ahol nincs olyan finom. Igen, igen, akkor is vettem, bevallom töredelmesen, szakítva a sokéves hagyománnyal, hogy ha beleszakadok is házilag sütök. Mert általában beleszakadtam, most pedig nem volt idő holmi szakadgatásokra.

Gyertyafújás után kibonthatta a többi ajándékát is, amik egytől egyig sikert arattak, nagyon boldog volt velük a kiscsaj. Tortaevés után B. és az önfeláldozó Mama kivitték a két gyereket a közeli játszótérre, hogy Maja kipróbálhassa az új rollerét, ami annyira menő, hogy esküszöm, irigylem Tőle (B. később bevallotta, hogy ő is). Bár a ruháját le kellett venni, és visszavenni a farmert, de felvehette helyette az új, citromsárga (most ez az aktuális kedvenc szín) "I'm five" feliratú pólóját. A rollerre ráakasztotta a Z.-től kapott Hello Kittys kistáskát, benne a Mamától kapott, szintén H.K-s szájfénnyel, a Mamáéktól kapott Barbie baba igen ízléses, rózsaszín gyűrűjével és a "Samutól" kapott rózsaszín mintás, több színnel író tollal. A nyakába akasztotta a Z.-től kapott nyakláncot, a rollerre még rákötötte a tortáról származó kockás szalaggal az egyik lufiját, de ez utóbbit B. már megvétózta, balesetvédelmi okokból.Így indult nagy boldogan a próbakörre. Az új rollert eg kell tanulni irányítani, mert elöl két kereke van, és emiatt olyan a kormányműve, hogy nem a kapaszkodó elfordításával, hanem a testsúly áthelyezésével lehet irányítani. Visszatértükkor B. fejét elnézve elsőre nem brillírozott a csajszi, de másnap, mikor én láttam először a rolleren, már nagyon ügyesen ment. Szokni kell, ahogy már írtam.

Este beszélt telefnon a Papával, és lelkesen mesélte a szülinapja eseményeit, az ajándékokat, öröm vlt hallgatni, utólag sajnáltam, hogy ezt nem vettem kamerára.