méghozzá pirítós, sonkával és uborkával (magamhoz képest) jól megsózva. Ettől indul újra a motor egy újabb "feladom most már" nap után. Előtte fél óra tornával, csak hogy lelkiismeretfurdalás nélkül fogyaszthassam. Nem, mintha a jazz hízlalna, a szendvics viszont annál inkább.

Semmi extra, csak az élet maga. Csak a szennyes és tiszta ruhák, az üres és tele gyomrok (és hűtő), tiszta és siralmas konyha, rendezett és disznóólra hasonlító ház örök körforgása, melynek verklijét tekerem, megspékelve két bonyolult és határozott (és homlokegyenest különböző) személyiséggel megáldott gyerekkel, akik persze mindketten egy egész anyát akarnának maguknak. Én is szeretnék egy darabot magamnak - magamból!