Tegnap kicsit kiszanáltam Samu tolltartóját, hogy könnyebben megtalálja benne a ceruzáit. A művelet végén büszkén mutattam neki a jó maroknyi köteg kiszavazott csonkot és fölöslegesnek ítélt színt, mondván milyen könnyen megtalálja majd ezután azokat, amire valóban szüksége van.
Nem mondhatnám, hogy osztozott a lelkesedésemben...
-Jajj, neeee, Anya, legalább az egyik (!!!) BŐRSZÍNT tedd vissza!
Nem tipikus pasi, az biztos. Kár, hogy idén nem sikerült már bepasszírozni a rajzszakkört a vívás és a harmonika mellé. Még jobban sajnálom, hogy a gyerekkórust is megtorpedózta az időpont és a helyszín. Testületileg csalódottak voltunk.
