Maja, mint annyi mindent, ami Samuval kapcsolatos, nagy lelkesedéssel kíséri figyelemmel a testvére nyelvi fejlődését. Egyik kedvenc „játékuk”, hogy Maja kérdezgeti Samut:

-          Hogy mondod, hogy csiga?

Samu pedig készségesen válaszol:

-          Giga.

-          Hogy mondod, hogy katica?

-          Kagika.

-          Hogy mondod, hogy traktor?

-          Kokkó.

-          Hogy mondod, hogy hattyú?

-          Atyu.

-          Hogy mondod, hogy Maja?

-          Maa.

-          Hogy mondod, hogy Apa?

-          Apa.

-          Hogy mondod, hogy Anya?

-          Anya.

-          Hogy mondod, hogy Ita? (megj. a húgom)

-          Titta.

-          Hogy mondod, hogy tenger?

-          Temdem.

-          Hogy mondod, hogy kávé?

-          Káé.

És így tovább, amíg Samu meg nem unja, de a sort nagyon sokáig lehetne folytatni, minthogy Samu turbósebességgel szívja magába az új szavakat, amiket aztán hihetetlen aranyosan ejt ki, meg kell hogy mondjam, kicsit sajnálom, hogy ez a kor is elmúlik majd, persze, nagyon büszke leszek majd, ha szépen és tisztán beszél, de ezek a kis ferdített szavak olyan aranyosak, pláne az Ő szájából. Megpróbálom most összegyűjteni a „kincset”, inkább csak magamnak, hogy meglegyen és emlékezzek rájuk később is, akit érdekel, átfuthatja, de nyugodtan lehet most ugrani is.

Emberek: apa, anya, Maa (Maja), Mama, Papa, Titta, Naji (nagyi) és ezekből nagyon régóta képzi a birtokos raggal ellátott alakot, sőt, lényegében az első szavának tekinthető a „maáé”: felismerte azokat a dolgokat, amik a testvéréé, és ezekre mondogatta nagy lelkesen, csak utána mondta a rövidebb, egyszerűbb tulajdonnevet, hogy Maa. Szóval ha meglát egy zoknit, telefont, játékot, tollat, rögtön mondja, hogy apáé, anyáé vagy Majáé.

Állatok: giga (mindenek előtt!!! csiga), tete (teknős – az első kedvenc állat, utána trónt fosztott a csiga), vava (kutya), Emma, áááu (nagyon magas hangon, természetesen cica, emlegeti még úgy is, hogy „ccccc”), iiaha (ló), ábó (elefánt – ezt nem tudom, miért így mondja, de elég régi szava), kokkó (igen, pont, mint a traktor – krokodil), behehe (bárány), kagika (katica), zzz (kis repülő rovarok), atyu (hattyú – az egyik kedvenc szavam Tőle), eppe (lepke), ssssz (kígyó), biba (béka – ezt is imádom, ahogy mondja), okú (mókus), kaka (kakas), ápá (kacsa), papgáj (papagáj), bimbim (pingvin), báá (bálna), hu-hu (majom), tátogás: hal, a struccot meg nem lehet leírni, egy rövid kis torokhang, mintha köszörülni akarná a torkát.

Környezet: ápi (táp), káé (kávé), kakkaó, bobó (a rongyai), issz (víz), temdem (tenger), kokkó (ez nagyon univerzális szó, jelen esetben a műanyag motorját jelenti), ampa (lámpa), titta (óra), tetej (tető, ez is előbb birtokos alakban vonult be a szótárába: „teteje”, és ebből rövidítette tetej-re), ába (a lábára mondja), amma (ennivaló), ba (banán), epe (eper) csoki (sajnos…. ez egy nagyon friss szó, de annál kedveltebb. Tegnap ezzel a két szóval ébredt: Apa? Csoki!), Pappa (Peppa pig – ez egy aranyos mesefigura), embem (ember), ké (kék)

Járművek: uhú (vonat), buf (busz) brmm-brmm (autó), zssssss (repülő), kokkó (traktor, motor), nénó (minden, aminek szirénája van), uuuu (hajó, a hajókürtöt utánozza)

Egyebek: nem, pápá (ez angolul is megy: „bájbáj”), ide (ezt nyomatékosítani szokta a mutatóujjával, ütögeti vele a helyet, amire gondol, mint valami idegesítő stílusú, számonkérő főnök), ezt, nin (nincs), kaka (hát, ez az, aminek hangzik…), kapkam (kérek abból!), ette (mégegyszer), puff, óóó (ha valami eltörik, szétjön, elszakad, kiömlik, különösen baljósan hangzik az étkezőből, ha én épp nem vagyok ott… alkalmazza arra is, ha valakivel valami rossz történik, pl. a böngésző könyvecskéjében a bácsira, aki elesett vagy a múltkor pl. Csodabogarakat néztek Majával, és az adott részben egy csigára ráesett egy rágógumi, na akkor is bőszen „óóó”-zott), jaj (az előzőekben elmondottak erre a szavára is igazak).

Ezt a posztot 3 napja írom, nem csak időhiány miatt, hanem azért is, mert képtelenség, hogy az összes szava együltő helyemben eszembe jusson. Csakhogy közben felszedett vagy tíz újabb szót, szóval tulajdonképpen a végtelenségig bővítgethetném a listát, ehelyett inkább közzéteszem. Majának van egy idevágó, újra és újra előbukkanó, bizonyos értelemben kicsit morbidan hangzó kérdése. „Anya, azt tudjuk, mi volt Samu első szava, de vajon mi lesz az utolsó?” Természetesen ezzel a kérdésével arra vár választ, hogy vajon mi az a szó az összes szó közül, amit legutoljára fog megtanulni. Aranyos, hogy azt hiszi, Ő már minden szót tud. Én szemét realista anya vagyok, és le szoktam rántani Őt a rideg valóságba azzal, hogy elmagyarázom Neki: az ember egész életében találkozik új szavakkal, amiket korábban nem ismert.

A litániát a válaszolgatós játékkal kezdtem, egy ugyanolyannal is fejezem be, azonban ez Samu találmánya. Addig szólongatja az apját: „apa, apaaa, apppaaa”, amíg az nem válaszol: „Samu”. Samu felderül, szárnyakat kap és kontrázik: apaaa. Apa válaszol: Samuuu. És ez így megy hosszú perceken keresztül, Samu hihetetlen aranyosan és nagy kreativitással tudja cifrázni ennek az egyetlen rövid szónak a hosszát, dallamát: apa.