jellegű idő köszöntött be úgy három napja. Valaki ott fent kinyitotta az "ANGLIA" feliratú dobozkát, és kieresztette belőle a hűvöset, a szürkét, a szelet és a szitáló esőt. Szegény zöldpaprika-palántáink, akik eddig a kellemes és barátságos ablakpárkányon élvezték vigyázó szemeink biztonságát mag-koruk óta, a legrosszabbkor lettek kiebrudalva a való világba. Persze nem szándékosan cselekedtünk így (hogy megmutassuk nekik, hogy eddig nem is tudták, milyen jó dolguk van), már egy ideje kerestem nekik a megfelelő edényt, hogy kikerülhessenek a napra, levegőre, mert kinőtték már a pici műanyagcserepeket, ahova egy hónapja elültették őket tunk kis ujjacskák.

Aztán hétfőn megláttam a megfelelőt: böhöm, masszív, vastag falú agyag hengerek, kék, mályva és zöld színben, 8 font darabja. Nosza, fel is kaptam a zöldet és a mályvát (egyiket Majának, másikat Samunak, mert eddig is nagyon számon tartották, melyik magonc kié, a cserepeket gondosan felmatricázták kék bogár és rózsaszín lepke matricákkal, a kétség szemernyi felmerülésének elkerülése végett) - és ezzel a lendülettel majdnem el is ejtettem őket, mert kissé nehezebbek voltak az általam vártnál. Tolikocsit persze nem hoztam. Így hát maradt a cipekedés, valahogy csak eljutottam velük a pénztárhoz, még egy utolsó erőbevetéssel felcsaptam őket a pultra, a néni bepittyegtette őket, aztán közölte, hogy egy tizes lesz. Nem ellenkeztem, gyorsan odaadtam, és távoztam a zsákmánnyal. Itthon néztem meg a számlát kíváncsiságból. Hát persze: kettőt 10-ért akció volt. Mert itt mindig, minden akciós. Néztem ott a kertrészlegen, hogy még Jamie is akciózta a fűszernövény összeállításait (amit minden bizonnyal saját becses kezeivel ültetett és locsolgatott), igaz, ő (angol létére) csak úgy magyarosan: 7,99-ről 7-re, de ezúttal nem csábultam el, nekem már az összes cserép ki van adva a konyhaablakomban.

Na, szóval itthon aztán (még szép napsütéses, meleg időben) kiültettük a palántákat, másnap vásároltam melléjük három epret is (minthogy annak magról való ültetési kísérlete csúfos kudarcba fulladt), Maja pedig a suliból hozott két babot (kissé kétes állapotban, majd meglátjuk, magukhoz térnek -e). Az így benépesült cserepek most a kert végében várják a szebb napokat.  Nesze nektek napsütés (micsodaaaa???), levegő (az van, csak hideg és gyorsan mozog). Remélem, azért ez a pár nap zimankó nem teszi be nekik a kaput, és nem állnak meg végleg a fejlődésben.