Nyugalom, ebben nem lesz vér (csak verejték)…

A magyar hagyományokkal nem a tartózkodási helyünk miatt szakítottunk idén, hanem B. beosztása miatt. 24-én ugyanis du 2-től este 10-ig volt szolgálatban, azaz a „shift” éppen telibe trafálta a Szentestét. Mi meg erre orvul kihasználtuk, hogy a gyerekek még kicsik és bármit el lehet velük hitetni. Na jó, Majával azért nem akármit, Samu meg még túl kicsi ahhoz, hogy bármiben is higgyen, szóval fogalmazzunk inkább úgy, hogy nem került nagy erőfeszítésbe, hogy zökkenőmentesen angolosítsuk a karácsonyt, azaz 25-én reggelre kerüljenek az ajándékok a fa alá.

Az ünnep fényét jócskán fakította, hogy B. hazahozott valami rémes köhögős vírust a kórházból, én éppen 24-25-én voltam a mélyponton, egy perc nyugtom nem volt a fulladásig fokozódó köhögéstől, Maja is 24-ére lázasodott be. Szerencsére Anyukám is velünk töltötte a karácsonyt, Nélküle nem is tudom, lett –e volna bármi ünnepi „hozzávaló”, azon kívül, ami már korábban elkészült, például a gyerekszoba karácsonyi dekorációja. Így viszont Ő meg a húgom pótolták azt a 80%-ot, ami belőlem kiesett, és lett karácsonyi fíling, karácsonyi menü, minden, ami kell. Maja azért reklamálta az el nem készült ablakdíszt, mert nem is ő lenne, ha nem reklamálna valamiért…

És hogy hogy vált be az angol rendszer? A magyar jobb. Mert telhet a 24-e az izgatott készülődés jegyében úgy, hogy mindenki tudja: az este, a karácsonyi vacsorával és az ajándékozással igazi megkoronázása az ünnepi időszaknak. Így meg olyan csonka maradt az este, másnap reggel pedig ahelyett, hogy kipihentük volna a készülődés fáradalmait, mindkét gyerek jóóóó korán kelt, hiszen amint reggeli fényt érzékeltek a szemhéjukon keresztül, már pattantak is ki az ágyból, jól tudván, hogy a reggel ajándékot jelent a fa alatt. Innentől viszont két választása van az embernek: pizsamás-kócos képek készülnek a fa alatt és mindenki próbál három lépést tartani a másik(szájá)tól, vagy röpke fél óra alatt ágygyűrött állapotból kicsit sem mesterkélt módon puccba-parádéba vágja magát és a családját, miközben a gyerekek teljesen jogosan háromszor elvesztik a türelmüket, amivel aztán a felnőtteket is sikeresen „hangulatba” hozzák. Mindenki kész? Akkor mostantól szeretés van, éteri mosoly az arcokra, mehetünk a fa alá!

Azért aztán a gyerekek izgatott csomagolástépkedése és örömteli felkiáltásai sok mindent elfeledtet avagy megszépít.

A karácsonyi menü munkahelyi okokból nálunk 25-ére maradt. Tanulsága (általánosan, nem azért mert 25-én ettük): a christmas pudding-ot egyék csak az angolok.