köszöntöttek ránk, amikor visszatértünk Angliába, amit aztán a ház légterének hőmérséklete alaposan megsínylett. A szigetelés az úgy egészében hiányzik a falszerkezetből, ráadásul az utcai homlokzaton lévőket kivéve az összes ablak szimpla üvegezésű. Nem csoda, hogy a fűtés nem volt képes lépést tartani az idei tél támasztotta igényekkel. Majával szinte sokkolódtunk a hidegtől, főleg, hogy otthon elpuhányosodtunk a 22,5 fokos lakásban. Mivel hőmérőnk nem volt, nem tudhatjuk, hány fok leledzett idebent, érzékeltetésképpen megemlíteném, hogy a gyurmaragasztóval felrakott képek elkezdtek sorban lepotyogni a falakról, aztán például egy korábban, Happy meal menühöz kapott Jégkorszakos műanyagpoháron az elvileg hideg ital betöltésétől elszíneződő figura spontán és konstans módon rózsaszínben pompázott… Még a nappali volt viszonylag a legmelegebb, mert azt órákon keresztül melegítette napközben a besütő nap.

Egy jellemző kép, este: fánkot, valaki?

Ezek után nem csoda, hogy nagy reményekkel tekintettünk egy, a közelben meghirdetett kiadó ház megtekintésére. Hétfő 10 órára beszéltük meg Gavinnel, az ügynökkel. Időben érkeztünk, de az ajtó már nyitva állt. Izgatottan léptem be az ajtón, gyors bemutatkozás, aztán utat engedett nekünk, hogy bejárjuk a házat. Klasszisokkal modernebb, mint a jelen bérleményünk, össze sem lehet hasonlítani! A burkolatok, a nyílászárók, a meglévő berendezési tárgyak, minden. Szép, kulturált és meleg! Még a tengeri kilátásról sem kellene lemondanunk, igaz, nem olyan előnyös szögből, de látszódott abból a házból is. Az egyetlen ellene szóló érv, hogy minden helyisége és közlekedője egy kicsit kisebb a jelenleginél, ami két, mozgékony gyerekkel elég sokat nyom a latban. Előzetesen a telefonban elfelejtettem rákérdezni a kutyára, hogy hozhatunk –e, Gavin a helyszínen nem tudta megmondani, de ígérte, hogy utánakérdez és visszahív. Hazafelé ballagva a helyszűke kontra modernitás dilemmáját őrölgettem magamban, aztán otthon rá kellett jönnöm egy kis rajzolgatás és méricskélés után, hogy a meglévő nappalibútorainkkal az ottani nappali teljesen berendezhetetlen, vagy legalábbis szinte vállalhatatlan kompromisszumokat kellene kötni. A többi szoba szintén problematikusan bútorozható csak be. A helyzetemet aztán Gavin „könnyítette meg” azzal, hogy tojt hívni kutya ügyben, így hát aztán én sem hívtam őt vissza. Aztán hazajött B., csavarintott még egyet a radiátorokon és a kazánon, csatasorba állítottunk egy olajradiátort 19 fokra beállítva a lépcső alján, egy elektromos hősugárzót a gyerekek szobájában, amit éjszakára kapcsolunk be 20 fokra állítva, aztán a tél is enyhült egy kicsit és így már egészen elviselhető lett a hőmérsékletünk. Igaz, a lenti fürdőben még mindig 15 fok van (találtam valami reklámhőmérőt, és azzal lemértem kíváncsiságból), de a többi helyiségben „tombol” a 19-21 fok, amit már egészen jól megszoktunk és viselünk, amiben valószínűleg jótékony szerepe van a korábbi fagyoskodós napoknak.