Hoztuk a formánkat és rögtön az első nap futólépésben igyekeztünk Samuval Maját elhozni - na jó, én futottam, Samu a bkocsiban meresztette a fenekét... Olyan meleg volt, hogy az utolsó pillanatban felkapott plusz mellényt azon nyomban ráncigáltam le magamról, hogy megérkeztünk. Szerencsére csak pár percet késtünk, és az egyesével kihívogatós rendszernek hála nem is volt feltűnő. Nyilván a tan. néni is figyel, hogy azokat hívja ki, akinek látja a szüleit. Maja ma állítólag szerzett egy barátot, a nevére nem emlékszik, de az elmondása alapján az a kislány lehet, akit már párszor Majának néztem első ránézésre, annyira hasonlítanak. Hmm... Én is így szereztem (mármint hasonlóság alapján) ovi nagycsoportjában a legjobb kisiskolai baránőmet (T. Ildi, ha olvasod... ;) ). Mennyit lógtunk suli után a lakótelepen bicajozva, játszóterezve, vagy ha rossz idő volt valamelyikünknél játszottunk. De jó volt!

Szóval a suli ma is "jó" volt.

Hazafelé bevásároltunk, Maja kapott egy fagyit a közértből, mert tényleg olyan meleg volt, aztán feltoltam a megpakolt babakocsit a dombra (hogy megint nem tudtunk sík terepre költözni...), és akkor még örülhetek, mert Maja elfelejtette, hogy a közért előtt még a babakocsira szerelt tesófellépő-szörfdeszkán nyomult.

Nem ide illő megjegyzés: tegnapelőtt volt másfél éves Samu, ebből az alkalomból még aznap este írtam Róla egy jó hosszú posztot (egy órán keresztül gépeltem), ami aztán valahogy elveszett mentés közben. Ha összeszedtem magam a sokkból, és lesz hozzá kedvem, újraalkotom.