ék alakba rendezetten (és én büszke vagyok arra, hogy embernek születtem)"-szól az ősrégi Amorf Ördögök dal, amit csak azok ismerhetnek, akik még hallották Őket a gimiben az alagsori "Teaházban", ahol Tarisznya egy vécédeszkával a nyakában nyomta a koncerteken, és csupa hétköznapi tárgy adta a (ritmus)aláfestést a dalokhoz, frenetikus volt, a nővérem is a rajongója lett, hát anyukám nem, volt egy kazettánk Tőlük, olyan magnóval felvett (de hivatalos!!!) fajta, azt hallgattuk időnként otthon, és hát az idézett sor második felét erősen kétségbe vonta édes szülőnk....

Ez csak egy kis kitérő volt, de tényleg sokszor jut eszembe mostanában ez a sor, mert valóban csak úgy mennek egymás után a napok, az ember éli a mindennapjait, cumisüveget mosogat, bevásárol, főz, gyereket fektet, mintha mi sem történt volna, pedig hát dehogynem, csak hát gyerekekkel nem lehet másként, nem hullhatnak szét a hétköznapok, minél több részlet hasonlít az otthoni napok pillanataihoz, annál kevésbé sínylik meg a változást, annál inkább biztonságban érzik magukat.  

Sokszor meg olyan az egész, mint valami hosszúra nyúló nyaralás, itt a tengerpart, ide-oda kirándulgatunk, vagy csak járjuk az utcákat, rengeteg itt a szép táj, utca, épület.

Hogy éppen melyik érzés kerekedik felül bennem, az attól függ, B. mennyit dolgozik aznap vagy azon a héten. Ha sokat, akkor az előbbi, ha van pár szabadnapja, akkor az utóbbi. Mindenesetre az biztos, hogy jó időpontot választottunk a költözésre, mert így nyáron nagyon is szerethető és élvezhető az itteni élet, és mire jön az ősz, az eső, Majának szeptember végén az iskola, addigra kialakul valami rutin, talán némi biztonság és otthonosságérzet számunkra, felnőttek számára is.