Mert mi mást is érdemel az a bűnös, aki a decemberi ünnepkör után a legrosszabra is felkészülve, este(!) a mérlegre lép, és pluszkilók helyett egy újabb kilónyi mínuszt könyvelhet el? És hogy miért adtam fel azon elvemet, hogy este nem lépünk mérlegre? Van egy állandó rovat az egyik, általam olvasott (és használt) konyha magazinban, egy dietetikus hölgy ad tanácsokat az egészséges életmóddal, étkezéssel kapcsolatban. Az írásai mellé rendszeresen közlik a portréját is. No, annak a nőnek olyan szigorú tekintete van, hogy attól még a legmakulátlanabb bio-omega-vegetariánus-5adagzöldségpernap étkezőnek is összeszorul a gyomra. Miután elolvastam a szezonnak megfelelő "ugye-ugye lecsúszott karácsonykor az aszalt szilvával töltött pulyka(!)mell(!) gombás(!)rizzsel(!) ejnye-bejnye" cikket, és eszembe ötlött az elmúlt időszak kajában elmesélve: húsleves-csirkepörkölt-zserbó-zsíroskenyér-tárkonyospulykaraguleves-töltöttkáposzta-parmezános gombás rizottó-gesztenyetorta-rakottkrumpli-almásrétes-szendvicshalmok-bableves-3félesüti-pizzakenyér-levelestésztábacsomagoltvirsli-tejszínhaboskávék-csokiscsászárkalács... Gondoltam, jó, rendben, jöjjön, aminek jönnie kell. És ráléptem a mérlegre. Azóta közutálom magam. Nagyon.