No de aztán másnap tényleg beindult a biznisz, az előzetes sejtéseinknek megfelelően Maja zokszó nélkül, lelkesen vetette bele magát a Mákvirág csoport életébe, az őt kísérő Apjának épp egy futó puszit juttatott, aztán jelezte, hogy leléphet. Délután nagy izgalommal mentem érte, igyekezve, hogy ne rohanjam le a kérdésekkel, de azért reménykedve, hogy minél több információhoz jutok ovistánk első napjával kapcsolatban. Végül csak annyit tudtam meg, hogy nem sikerült barátokat szereznie. Erre nem én kérdeztem rá, magától hozta fel. Kis gondolkodás után rájöttem, hogy az Anna és Peti könyvek egyik történetére céloz, amelyben Anna óvodába megy, és már az első napon sok barátot szerez.
Szerencsére ez nem vette el a kedvét: másnap is lelkesen indult reggel, harmadnap is és azután is.
A krach aztán egy hónapja ütött be. Ezt szintén előre sejtettem, tudván, hogy Majának minden bejön, ami újdonság és érdekes és különleges, de azonnal nyűggé válik, ha mindennapossá és kötelezővé lesz. Egyszer csak már nem akart oviba menni. Elváláskor sírt, hisztizett és kapaszkodott, az óvónők nem hittek a szemüknek. Pár nap elteltével próbáltam megbeszélni vele a dolgot és kifaggatni, hogy miért nem akar menni. A legfőbb érve az volt, hogy a „fa szobában kell aludni”. Ugyanis a középsősök emeleti szobájában alszanak, ami körbe van lambériázva. A másik érve az volt, hogy a Zsuzsi néni nem játszik vele, mindig csak másokkal foglalkozik. Utóbbit sikerült megmagyaráznom Neki, hogy sokan vannak a csoportban, és az óvónéniknek mindenkivel kell foglalkozniuk, vannak kisebbek is, akik több törődést igényelnek, és hogy más ovikban még több gyerek van, stb. Azóta ezt nem emlegeti, de a „fa szoba” azóta is a vesszőparipája. Most már vannak jobb napok is, mikor zokszó nélkül vagy csak kis nyafogással megy óvodába. Remélhetőleg egy hónap múlva már ennél is jobb lesz a helyzet.
A 0. ovinap reggelén:
