a cuccaim, amiket innen-onnan rendeltem. Ma három helyről jött az "áldás": az Amazon kezdett egy kartondobozzal, benne három könyvem, az egyik kétkötetes (brutál növénylexikon). Már ezzel is nagyon boldog voltam, nem számítottam rá, hogy egy órán belül ismét kopogtat egy futár. A teherautóból és abból, hogy az ipse előbb csekkolta, hogy itthon vagyok -e, már tudtam, hogy a rajztáblám árkezett Devonból, a tanáromtól, aki vett egy másikat, és ez fölöslegessé vált, hát eladta, nekem meg épp kapóra jött, mert újonnan megfizethetetlen (nekünk, itt és most), Amazonról és e-Bayről pedig levadásztuk az összes szóbajöhető aukciót, de végül mindkettőből (keményen ennyi volt a szóbajövő...) kiszálltunk, amikor elszálltak a licitek. Csak szerdára vártam a pakkot, így igazán meglepetés volt az érkezése. Boldogan cipeltem le zsákmányomat az alagsorba a majdani helyére, óvatosan bontottam le róla a meglehetősen alapos csomagolást (Rob nem bízta a véletlenre...), de az állványt és a táblát egyedül nem tudtam összepasszítani, ahhoz az én fizikumom kevés volt, várnom kellett, míg B. felébred. Aztán még, mint hab a tortára: csattant a padlón a kir. posta által kézbesített újabb könyvem.

Napközben loptam egy-egy percet, hogy belelapozgathassak a könyvekbe, egy kicsit azért szorongás is vegyül a lelkesedésembe, hiszen ezek a pakkok még sok fárasztó órát fognak nekem okozni...