Ezzel hívott fel valamelyik nap a lányom. Mobiltelefonja hál' istennek még nincs (remélem, jó ideig még nem is lesz!), de szemérmetlenül használja a nagyszüleiét: szól, ha valamit feltétlenül el akar mesélni nekünk, ami nem várhat addig, míg hazaérne.
Szóval tündéres pillangó. Most minden menő Nála, ami királylányos vagy tündéres. Meg persze rózsaszín. Olyannyira összeforrnak a kis fejében ezek a dolgok, hogy a rózsaszínt, mint szín megnevezést már nem is használja. Minden, ami rózsaszín, az "tündéres". Szóval az idézett mondat jelentése: rózsaszín pillangó vagyok. Én rezzenéstelen arccal vettem tudomásul a dolgot, hát persze, kislányom, az vagy, tudom, tegnap meg aranyszőrű paripa voltál, én meg a királyfi. De aztán később kiderült az élménybeszámolóból, hogy most kivételesen nem csak a bőszen csapongó fantáziája révén vált azzá, hanem kipingálták az arcát. MMS-t is kaptam róla, íme:
