Mármint a hímnemű egyedekben a mindenféle gépek iránti olthatatlan lelkesedés? Máshogy nem tudom magyarázni, mert ha ez már egyéves kor előtt a felszínre bukkan, akkor az csak a genetika számlájára írható. Sejthető, hogy a családból senkit nem látott brummogva autókat tologatni. Oké, Maja is szeret autókkal (is) játszani, de nem ez a fő tevékenysége 11 hónapos kora óta. Samunak viszont igen, minden király, aminek kerekei vannak, és még egy fokkal jobb, ha valami érdekes mutatványra is képes: markol, söpör, kukákat eszik. A minap a szembe oldal rejtélyes építési területére aszfaltozó munkások vonultak fel, teherautóval, légkalapáccsal (igen, tudom, hogy annak nincs kereke, de az áramfejlesztőnek igen, ami kísérte), lapvibrátorral (igen, tudom, ennek sincs kereke, de érdekes gép, nem?). Szóval Samu a nappali ablakára tapadva figyelte a munkát, néha lelkesen felkiáltott vagy mutogatott. Nem lehetett elmozdítani onnan. Aztán muszáj volt már, mert aludnia kellett, hát azt a tiltakozást, sivalkodást, amit levágott.... Aludt majdnem három órát, persze ezalatt a munkások befejezték a munkát és leléptek. Aztán Samu felkelt, és pillanatokkal később már hívott engem a nappaliba, mutogatta, hogy tegyem fel a párkányra, az ablakba, és közben mondogatta, hogy "kakó, kakó" (=traktor, traktor). A szívem szakadt meg érte, mert olyan imádnivaló, hogy ennyire tipikus pasi, meg hogy ilyen okos már, hogy emlékszik hol, mit látott.