Jelentem, Maja a második terminust is lelkesedéssel kezdte az iskolában. Az egyhetes őszi szünet előtt már kezdtem aggódni, mert voltak ilyen-olyan elejtett megjegyzések, felhangok, amik a lelkesedés lohadására utaltak, de aztán a szünetben (ami valószínűleg éppen jó időzítéssel ékelődött az iskolábamenős hetek közé) ismét fellángolt a suli mánia, szerdán már a tanárnéninek meg a barátainak rajzolt (szelet - hogy miért ezt, és hogy miért úgy néz ki, ahogy, azt ne kérdezze senki) és alig várta, hogy újra mehessen. Miss Johnsonért (a tanárnéniért) láthatóan rajong, hát remélem, nem sértettük meg örökre, ugyanis valamelyik nap a Nagyi ment Majáért az iskolába, egyenesen a parkból, Samuval a babakocsiban. Maja meglátta a babakocsi bevásáróhálójában a Nagyi által a parkban talált 3 éretlen naspolyát, kikapta onnan, és rohant velük Miss Johnsonhoz, a kezébe nyomta, mondván ez (a naspolya) az ősz jele, és mint ilyen, feltétlenül be kell szolgáltatni a tanárnőnek (az utóbbi hetekben az ősz jelei volt a téma a suliban). Hát ezt a helyzetet azért majd tisztázom a nővel a jövő heti fogadóórán... (vagy még korábban, esetleg írhatnék róla egy wow-voucher keretében). Igen, jövő hét szerdán fogadóóra, 6:30pm, nagyon izgatott vagyok!

Visszatérve Majára: mindenre borzasztóan büszke, amit az iskolában tanult vagy csinált, pl a múltkor a kádban a csempére rajzolt egy nagyon szép napocskát és aztán felhívta rá a figyelmemet, hogy ezt az iskolában tanulta. Vagy hogy segített feltekerni és a helyére tenni a vulkános szőnyeget (ez a műanyag vadállatos játékuk tartozéka), és nevetve meséli, hogy a fejükön vitték az összetekert szőnyeget, és hogy ez milyen vicces volt.

Bővítik az iskolát, épp a Majáék szárnyához toldanak hozzá egy vagy két új termet, és az iskola ezt nagyon leleményesen igazi attrakcióként kezeli, ahelyett, hogy sűrű bocsánatkérések közepette elbarikádoznák MDF lapokkal - ezért is lett mindenféle építőgépről elnevezve az idei iskolakezdő 5 osztály, Majáéké a Trucks class - és a gyerekek folyamatosan figyelemmel kísérik az építkezést, az egyes munkafolyamatokat. Maja persze ezért is odavan, folyton mondogatja nekem az úton, hogy "na, anya, majd meglátod, milyen jól halad az építkezés, meg fogsz lepődni, hogy mennyit haladtak"!

Holnap kezdődik az év elején általam kritikusnak vélt hatodik hét, a korábbi tapasztalatok alapján úgy gondoltam, ennek a hétnek a végére fog elfogyni a kezdeti lelkesedés, és felülkerekedni az idegen nyelvi környezet, családtól való elszakítottság miatti fruszrtáció, de úgy tűnik, nyugodt szívvel várhatom a hét végét és utána a hetedik hetet is.