Isten Veletek, Cimborák!

 2010.05.24. 00:10

Tovább, tovább... ...kell lépni, de nem könnyű, elszámolni a lelkiismerettel és a tudattal, hogy mostantól mások kiabálnak utánuk: Liliiiii! Maaargiiit! Lili más térdhajlatát bökdösi etetéskor, mások hallják, ahogy röfögve szaglászik kaja után. Margit mást nyaggat rerázhatatlanul az apportjával és másnak a lábfejére borul el az első simogatás után. Elmentek, és nekem megszakad a szivem, hogy olyan távol lesznek mostantól tőlünk és talán sosem látom Őket többé, legfeljebb egy-két-pár alkalommal, ha meglátogatjuk Őket.

Emlékül néhány kép, szöveggel:

Az első közös képekből három:

 

Lili, Lilus, Lala, Laluska, Laluska-Galagonya. Hungária Junior Champion. Az érzékeny lelkű, akinek képzésével B. megküzdött nagyon, mert elég volt egy rákiabálás, és rögtön befordult, elvesztette a lelkesedését. A csapat kedves kis buta libája, ölbebújós-puszilkodós, a vízi apportért Emmával vérre menő versenyeket úszó, önfeláldozóan gondos anyukája, aki még Emma kölykeit is beugrott szoptatni, amikor azoknak már foguk volt és a saját anyjuk emiatt már megtagadta a szoptatásukat.

 

Margit, Margitka, Margaréta, Marga-Gréta, Marharépa. Hungaria Champion. A csapat örök utolsó foka a ranglétrán, aki soha nem is küzdött a vezető szerepért, mert jól érezte magát úgy, ahogy van, és éppen ettől keltett valahogy mégis előkelő hatást, mintha rangon alulinak vagy időpocsékolásnak érezné a versengést. A munkavizsgát és az azt megelőző hetet velem csinálta végig, és én meg Vele küzdöttem meg, mert önefjű és konok, és sokszor csak azt csinálta meg, amihez kedve volt. Mindene az apportozás. Kitartóan rakosgatja egyre közelebb az eldobandó tárgyat, hátha a mamlasz kétlábú csak nem vette észre, és azért nem dobja el. Ha így sem ér célt, mindenféle módon próbálja felhívni magára a figyelmet. Bár először tartottunk tőle, de végül Ő is gondos anya lett, sőt, para-anya, nem bírta, ha a kicsik sírtak, akkor Ő is sírt tehetetlenségében.

 A munkavizsga előtti vadászkutyás tábor egy képe, amikor még fácántetemmel a terepjáró szélvédőjén "hasítottuk" a derékig érő füvet, és gyakoroltattuk a kutyáinkkal a vadbehozatal legkülönbözőbb felkutatási és behozatali módjait.

 Margittal, a munkavizsga után:

 Közös horpasztás a lábtörlőn, nagy egyetértésban:

 És az utolsó közös kép:

 

Isten Veletek hát, édes Lili, drága Margit, köszönünk mindent, amit Tőletek kaptunk, bocsássátok meg, amit ellenetek vétkeztünk, és legyen még nagyon hosszú és boldog életetek új gazdáitok körében!

 

hajjh...

A bejegyzés trackback címe:

https://vidrak.blog.hu/api/trackback/id/tr472026506

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csínó 2010.05.25. 21:26:14

A nagy Vidra legyen Velük!!!
Neked-nektek pedig hatalmas ölelés!!!!!!

Mustela 2010.06.15. 10:21:58

Helló Vidrák!

Mivel ez a poszt -érthető módon- picit szomorkásra sikerült, szeretném itt megosztani veletek, hogy Margit már az új gazdi előszobájában hűsöl/alszik, kapott medencét és új kétlábú mamlaszát mindenhova elkíséri. Lili pedig tegnap velem volt és hatalmasat úszott egy tóban, Lolával pedig elválaszthatatlan barátok lettek. Tudom, hogy ez most nektek nagyon nehéz, de keresve sem találhattatok volna jobb helyet nekik!
süti beállítások módosítása