Maja költeménye, egyik reggel iskolába menet olyan jó kedvében volt, hogy egész úton dalolászott, verselt, improvizált. Erre a két sorra parkolás közben figyeltem fel, előtte mindenféle más terelte el a figyelmemet, szóval ki tudja, hány ilyen szellemes kis szösszenet veszett el érdemtelenül…

Íme hát ez, amit megőrizhetek az utókor számára:

„Kiütöttem fogamat, számold meg az ujjamat!”