Nemrég beugrottam a Marks&Spencerbe iskolaharisnyáért. A bejáratnál egy állványra ki voltak téve gyönyörű, vaskos katalógusok. Már befelé menvén tudtam, hogy egy közülük hazajön velem. Így is lett. Itthon aztán pár napig idő hiányában parlagon hevert, tegnap viszont végre akadt egy kis üresjáratom, amíg a purdék Alma együttesre buliztak, és nekiálltam átlapozni. Gyerekszobák is vannak benne, ízlésesek és kevésbé azok. Hogy-hogy nem (Angliában vagyunk, kérem!), egy Thomasos is előbukkant, nyilván nem tudtam továbblapozni anélkül, hogy Samunak meg ne mutassam. Hiba volt. Onnantól kezdve lőttek a békés lapozgatásnak, Samu ugyanis nem engedett ellapozni a vonatos szobától. Persze tudtam én előre, hogy ez így lesz.

Igazából nem is erről akartam ilyen bőven írni, ez csak az előtörténete annak, ami miatt billentyűzetet ragadtam.

Ma szombat van, nem kellett iskolához kelni. A gyerekek nyolc, negyed kilenc között ébredtek, félkor robbantak át a hálóba hozzám (ez egyébként igen áldásos dolog, hogy ébredéskor nem kezdenek óbégatni, hanem kimásznak az ágyaikból és egy ideig elmatatnak a szobájukban. Samunak van kijárat a rácsos ágyán, ami eddig a fal felé volt fordítva, hogy ne tudjon kijönni, de a napokban átfordítottuk, miután Maja egyik reggel gondolt egyet, kislattyogott a fürdőbe, bevitte a szobába a fellépőt, és arra felállva kiemelte az öccsét az ágyból. Szerencsére megúszták zakó nélkül, de az eset kapcsán úgy döntöttünk: ideje szabaddá tenni Samunak a mindkettejük számára biztonságosabb kijáratot).

Na, szóval ott tartottam, hogy átjöttek a hálóba. A földön ott hevert A Katalógus, Samu meglátta és rögtön a huhús szobát kezdte keresni. Egy ideig gondolkodtam, hogy segítsek –e én Neki, de aztán megkértem inkább Maját, kíváncsi voltam, hogy boldogul. Hanyatt fekve, csukott szemmel hallgattam, ahogy lapozgatnak.

S: -Amma!

M: - Igen, az hamma, de az neked nem jó, mert az zselé, azt nem szereted.

…

S: Giga!

M: Hol? Aha, igen, az tényleg olyan, mint egy giga.

…

M: Az vízforraló.

…

M: Na, végre, itt jönnek a szobák. De ezek még csak felnőtt szobák. Majd mindjárt jönnek a gyerekszobák.

…

M: Itt van! Tessék, Samu, itt az uhús!

S: Uhúúú!!!

Nagyon édesek voltak, tök büszke voltam Majára, hogy abból a vastag katalógusból megtalálta azt az egy oldalt, türelmesen addig lapozott, amíg elő nem bukkant, és közben még magyarázott is a testvérének, hogy mi micsoda.