A tegnapi kirándulásunk helyszínei. Előbbi annyira nem fogott meg, valószínűleg jobban tetszett volna, ha nem fúj annyira a szél. De fújt, így hiába sütött a nap, hideg volt, a vár pedig egy viszonylag jelentéktelen kis rom, aminek a külső falai maradtak meg az utókornak, középen pedig szépen nyírt gyep terpeszkedik, itt-ott egy-egy érdekes "eyecatcher": egy kupac kőből faragott ágyúgolyó, egy kút, egy 450 éves ágyú másolata.

Innen viszonylag hamar tovább is álltunk, és átmentünk a közeli Herstmanceux-ba. A kastély gyönyörű, bár bemenni nem lehet, csak bizonyos napokon, idegenvezetős körbevezetés keretében. Nagyon hatásos módon kisebbfajta tó méretű vizesárok közepén áll, igen komoly híd vezet a kapujához. A kastély mögött kis tematikus kertek során lehet végigsétálni, van itt Shakespeare-kert, pillangókert, japánkert (khm, mondjuk inkább sarok), fűszerkert (ez egészen modern kinézetű: nagy, világossárgára festett beton kubusok raszterben, ezekben nőnek a fűszernövények, néhány nagyobb bokor a környező kőlapos udvar egy-egy kőlapjának helyére "kivadítva"). Itt jegyezném meg, hogy Samu a Shakespeare-kertben egyedül, kapaszkodó nélkül ment le a négy lépcsőfokon, többször is egymás után, mert annyira tetszett neki önnön ügyessége. A témakertek mögött különböző szárnyasok kifutói. De a kastélykert legfantasztikusabb látványossága a többszáz éves szelídgesztenye-fasor, ami az évnek ebben a szakában különösen magával ragadó, minthogy tonnaszám potyognak róluk és hevernek alattuk az érett termések, amiből még úgy is rengeteg van, hogy a látogatók lelkesen gyűjtik. Nem is tehet mást az ember: ez olyan, mint a kavicsgyűjtés a tengerparton, az ember szinte kényszert érez, hogy újabb és újabb darabokat zsebeljen be, mert olyan gyönyörű, fényes, mélybarna és gömbölyű, hogy nem lehet otthagyni a földön! Én mindig is rabja voltam a gesztenyegyűjtésnek (sokkal inkább, mint a kavicsgyűjtésnek), de ritkán adódik ilyen alkalom, hogy nem vad, hanem szelídgesztenyét gyűjthet az ember, nekem, ha végiggondolom, ez volt az első. Aztán azok a hatalmas, vastag, göcsörtös fatörzsek.... Ekkorra a szél is enyhült, melegen sütött a nap, levehettük a kabátokat. Öten összesen vagy két kiló (ha nem három) gesztenyét gyűjtöttünk jártunkban-keltünkben, itthon neki is álltam gesztenyés recepteket keresni, még soha nem főztem/sütöttem igazi gesztenyéből, piacon nem is venném meg, hámozza a fene, akkor már inkább a masszásított, téglásított változat. De ez így más, hogy mi gyűjtöttük. Majd beszámolok az eredményekről.

Addig is egy kis képdömping fákkal, gyerekekkel és kastéllyal a főszerepben.