dolog történt ma este, még tanúk is voltak rá, bár nem képzelek bele semmi tudatosságot, az egész csak egy érdekes, merő véletlen. B. öltözött, hogy induljon munkába, Samu a karomból figyelte az eseményeket, szokása szerint vigyorgott az apjára, mint a vadalma. Néhány másodpercig farkasszemet néztek, aztán Samu azt mondta: "Apa". Nagy derültség persze a "közönség" soraiban, hogy milyen aranyos véletlen. Oda is adom a gyereket az apjának. De Neki indulnia kell, adja vissza nekem, Samu még a levegőben, felém nézve: "Anya".