Alappozíció: Samu az ölemben, velem szemben, kezében egy Sleich Jeep vezető figura. (fixen hajlított lábú muksó, kb mintha a téli síelésre edzene)A gyakorlat végrehajtása: értelmes, kerek egész mondatok formálása, miközben Samu szájmagaságban tartja a figurát, homlokráncolva…

mert azért az mégsem járja, hogy amikor a négyévesem este a fürdőszobában nagy komoly arccal megkérdezi tőlem, hogy "a Viki miért ütött meg engem a pónival?" akkor belőlem erre kirobbanjon a röhögés... De persze ma már szinte mindegy volt, mit mond, mert pár percel…

ha vállvetve mesét néznek...Most már Samu is kiválasztotta a maga alvókabaláját, igaz, neki (még) mindegy, hogy melyik textilpelust szorongatja, de az anyagot magát nagy precizitással ismeri fel, kitúrja a szennyesből, a mosógépből, ha meglát egyet, és még véletlenül sem nyúl…

végre!!! Ilyen nagy boldogság ez: